Szombathelyi csajok

Anita vagyok 30 éves, az én történetem egy kicsit más egy kicsit talán sablonosabb is, de ugyanakkor ennyi idős fejjel talán jobban látom már hogy milyen lehetőségek vannak a városban. A Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem majd csináltam egy mérlegképes könyvelői vizsgát is. Az iskolák befejezése után és alatt, nem könyvelőként helyezkedtem el, néhány évig a vendéglátásban dolgoztam. Huszonéves fejjel egy érdekes világot ismertem meg, nem mondom nehéz munka a pincéreké, felszolgálóké és a pultosoké! Néhány évnél tovább nem bírja senki, aki igen az vagy megszállott vagy nincs lehetősége mást csinálni. Én meguntam ezért elkezdtem munkát keresni és a vendéglátásban megszerzett kapcsolataim segítségével néhány hét után elhelyezkedtem egy könyvelő irodánál. Nagyon nehéz volt megszokni a 8-tól 16 óráig való munkát, az alacsonyabb bért, de tudtam hogy kitartással itt többre vihetem mint pincérnőként. Lehúztam 3 évet 1 hónap híján az irodában majd nyitottam egy saját vállalkozást úgy 3 évvel ezelőtt. Közben sem jártam persze csukott szemmel, sok ismerősöm révén folyamatosan szemléztem a lehetőségeket. Összességében azt kell hogy mondjam, aki szereti a várost az megtalálja itt a helyét és lehetőségét, de egy biztos, kapcsolatok, ismerősök kellenek hozzá, mert egyedül szerintem nem megy vagy nagyon nehéz. Olvastam valahol hogy a jó állások 60%-ához ismerősök útján lehet ,,hozzájutni’’ ezt alá kell írnom, tényleg így van. Nincs annyira nehéz helyzete a gazdasági vagy jogi végzettségűeknek, kezdő fizetésben annyival kevesebbet kapnak tapasztalataim és beszélgetések alapján tudom ezt mondani mint amennyivel Budapesten drágább az élet. És hát ha itt a család, itt vannak a barátok, ismerősök és az ember tapasztalja hogy mik az előnyei a néhány hátránya mellett Szombathelynek akkor nem lehet kérdéses hol kezdjen életet az ember lánya J 3-6 hónap alatt minden ismerősöm talált állást és a többsége elégedett azzal ami talált.