Nem az én kis írásom lesz az első az oldalon, és nagyon remélem, hogy nem is az utolsó! Mindenki, akinek van fél órája összeszedni a gondolatait, áldozzon rá ennyi időt, rengeteg új aspektust nyithatunk meg így egymás előtt; legyen szó akár az élményeinkről, saját tapasztalatainkról, akár kérdéseinkről

Néhány gondolat magamról, röviden. 18 Szombathelyen eltöltött gyönyörű év után az idei tanévet már Budapesten kezdtem meg, első évfolyamos vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi karán, nemzetközi gazdálkodás szakon. Az eddig összegyűjtött BKV-bérletek száma alapján ez a 8. hónap, aminek legnagyobb részét itt töltöm fent, a nagyvárosban Őszinte leszek, egyáltalán nem vágytam ide. Lehet, hogy sokan vannak, akiket misztikus erővel vonz az itteni élet, a nagyobb élettér, a rengeteg ember, újdonság, lehetőség, de én személy szerint nagyon szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban már a felköltözésem előtt is, és vagyok még most is. Ez egy abszolút személyiségfüggő dolog, mindenki eldöntheti, hova látja beilleszthetőnek saját kis világát, én ezt nem Pesten láttam megvalósíthatónak. De, elsősorban a tanulás miatt, mégis itt vagyok, és be kell látnom, hétről hétre jobban érzem magam. Nem volt könnyű hozzászokni a napi 2-3 óra utazáshoz, a szó szoros értelmében vett tömegközlekedéshez, a személytelenséghez, és a kezdeti kislány-a-nagyvilágban érzéshez, de attól a perctől kezdve, hogy mindez rutinná, megszokássá válik, el lehet kezdeni beleolvadni a környezetbe, részévé válni az életnek, és nem kívülállóként végigélni a mindennapokat. Az első buli, ahonnan 3 órába telik éjszaka hazabuszozni, vagy az első péntek reggel 8-kor kezdődő óra, amire egy perc alvás nélkül esik be az ember, és máris más szemmel nézünk a városra. Lerágott csont lehet, de az egyetemi évek tényleg összehasonlíthatatlanul mások, mint a korábbiak. Rengeteg új arc, ismeretség, barátok, társaságok. Újra be kell mutatkozni, újra el kell fogadtatni magad egy teljesen idegen közegben, könnyen lehet, hogy arra is ekkor döbbensz rá, hogy milyen is vagy a valóságban. Amióta fent élek, sosem éreztem irigységet, önzést, egymás elleni küzdelmet, rivalizálást. Az új barátok inkább szövetségesek lesznek. Hasonlóak a céljaitok, a vágyaitok, őszintén tudtok örülni egymás sikerének, és ugyanilyen szenvtelenül nevetni a saját szerencsétlenségeteken, az itteni társaságot nem a megszokás, a külső kényszer tartja össze, hanem egymás elfogadása, tisztelete, barátsága.
Hát, sokat nem írtam a suliról, az ottani tapasztalatokról, de azt hiszem arról bármikor lehet mesélni, és egyébként sem különbözhet sokban egyik-másik intézményben. Arról írtam, ami nekem sokkal fontosabb: az új életről. Ami részben a régi marad persze, de új lehetőséget kapunk önmagunk megismerésére, a valódi helyünk megtalálására az életben. Ne hagyjátok ki az alkalmat, használjátok ki az időt, amíg ezt megtehetitek, adjatok magatokból annyit, amennyit viszont szeretnétek látni magatok körül, és élvezzétek az életet.