A szombathelyi csajok keveset alszanak :) Aztán majd reggel siránkozom a tükör előtt, de mindegy, ha már belekezdtem be is fejezem. Ahogy megírom mindenkinek a leveleimbe, névvel vagy név nélkül is kikerülhet a blogba egy-egy történet. Az első ,,alany'' név nélkül vállalta, így hát Sz. - nek hívjuk most őt.

Sz. vagyok, 21 éves, 3 éve tanulok az IBS - en ösztöndíjasként. Hát elsőként talán az iskoláról írnék, amit sokan csak úgy emlegetnek mint a gazdagiskola. A tandíj igen magas, ám az iskola által adott diplomát én jónak reméltem amikor belevágtam a programba :) Az ide járókról nem sokat írnék, én nem igazán tartozom közéjük, nem milliomos a család, nincsenek gyáraink, földjeink mint itt a többségnek. Sajnos ezt igen érezni a csoporttársak stílusán is. Páran vagyunk évfolyamonként ösztöndíjasok, akik egészen mások mint az idejáró többség (meg a külföldiek de ők meg egészen más világ). Egy albérletben lakom a 9. kerületben, jó messze az iskolától. Budapesten először a távolságokat volt nehéz megszokni nameg az éjszakát. Itt napközben mindenki BKV - val közlekedik, az a pár ember aki autóba ül és nem ismeri a várost pedig szívja és ontja a füstöt a nagyobb körutakon egész nap. 18 évesen amikor idekerültem nagyon vágytam már valami változásra az életembe, azt gondoltam az ismert Budapesti pörgés amiről sokat hallottam hiányzik nekem. Noss az első hetekben az ember nagyon magányosnak érzi magát, azért merek többesszámban beszélni, mert sokakkal beszélgetve kiderült, hogy nem csak én éreztem magam így. Aztán elkezd erre-arra eljárkálni a társasággal, szórakozóhelyek, kocsmák, kávézók, itt minden nap, szerintem minden kerületben találni egy kétszer akkora helyet mint a Romkert Szombathelyen és csütörtöktől minden tele is van. Az éjszakai közlekedés felém nagyon rossz, gyalog viszont nem ajánlom senkinek hogy belevágjon éjjel a sétába, mert könnyen baja eshet (több barátnőmet inzulták már, akár fényes nappal is, ezt itt teljesen hétköznapi és úgy vettem észre az embereket nem érdekli). Az emberek, a Budapestiek ridegnek tűnnek, hiányzik belőlük az, amit Szombathelyen éreztem, nem látod rajtuk az érzelmeket, robotnak tűnik napközben mindenki. A srácok sokkal rámenősebbek mint otthon, persze ez lehet hogy változott az évek alatt :)
Azt gondolom, hogy ahogy lediplomázom, elmegyek ebből a városból, leginkább Szombathelyre szeretnék, de nem igazán tudom még mit fogod tudni kezdeni otthon a diplomámmal. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai után bátran mondhatom, nem unalmas város Szombathely, mert Budapesten ugyanazt kapod mint otthon maximum nagyobb kiadásban, veszélyesebb körülmények között. Aki idekészül azért ne ijedjen meg, az IBS egy kicsit más világ mint a többi főiskola és egyetem :) De ne lepődjön meg azon sem ha nem történik akkora változás az életében az itt eltöltött évek alatt mint reméli :)